Bohémélet...ezt lehet sokféleképpen értelmezni...láthatunk egy italozós lump társaságot, és egy normális, a átlagtól ugyan elütő, de mindenképp szerethető embereket is...

Én most közöttük élek itt Szegeden...színre visszük ennek egy lenyomatát Puccini remek zenéjével...

A világ mozog a maga érthetetlen módján állandóan változva...nekem viszont sikerült megtalálnom azt az érintetlen régi alapokon nyugvó társulatot, ahol nyughatatlan lelkem megpihenhet úgy, hogy közben folyton dolgozom...mindenkinek ilyen pihentető munkát kívánok.

Betört a hideg még Szegedre is, mégse számít...A lelkekben ez a napfény városa...

A tapló pedig nem feltétlen tulajdonság...